Van egy projekted, amiről már mindenki tudja, hogy nem fog beindulni. Te is tudod. Mégis minden hónapban teszünk bele még egy kicsit, mert most már kár lenne abbahagyni.
Ez a mondat, hogy most már kár lenne, az egyik legdrágább mondat az üzleti életben. És nem azért mondjuk ki, mert rosszul számolunk. Azért, mert nem számolunk, hanem védekezünk.
A már kifizetett pénz nem érv
A közgazdaságtan álláspontja ebben unalmasan egyértelmű: a már elköltött idő és pénz nem szerepelhet a döntésben. Az a pénz elment, bármit választasz. Az egyetlen kérdés az, hogy a mostantól befektetett erőforrás hol hoz többet.
Ezt fejben mindenki el tudja fogadni. A gyakorlatban mégis szinte senki nem így dönt, és ez nem butaság kérdése. Tapasztalt, jól képzett vezetőknél ugyanúgy megjelenik.
Hal Arkes és Catherine Blumer 1985-ös kísérletsorozata mutatta meg először rendszerezetten, hogy az emberek döntéseit befolyásolja a már kifizetett összeg, akkor is, ha az a jövőbeli hasznot semmilyen módon nem érinti.
A háttérben Kahneman és Tversky kilátáselmélete áll: a veszteséget erősebben éljük meg, mint az ugyanakkora nyereséget. A projekt lezárása a veszteség bevallása, a folytatás pedig elhalasztja azt. Rövid távon a folytatás fáj kevesebbet.
Arkes & Blumer (1985); Kahneman & Tversky (1979)
Ami a pénznél is jobban tart
Vállalkozóknál ritkán a pénz a legnagyobb tét. Három más dolog tart erősebben.
Az identitás. Ha egy éven át mindenkinek arról beszéltél, hogy ez lesz a következő nagy dolog, akkor a lezárás nem egy projektet öl meg, hanem egy történetet rólad.
A nyilvánosság. Minél többen tudnak róla, annál drágább visszalépni. Nem véletlen, hogy a csendben indított projekteket könnyebb leállítani.
A csapat. Emberek dolgoznak rajta, akiket te vettél fel. A lezárás az ő munkájukat is értéktelenné teszi a fejedben, még akkor is, ha valójában nem így van.
A projekt nem azért él tovább, mert hiszel benne. Azért, mert a lezárása rólad szólna.
Három kérdés, ami kiviszi belőled a döntést
Nem az a cél, hogy leállítsd. Az a cél, hogy tisztán lásd, mit választasz.
- A friss szem kérdése. Ha ma érkeztél volna a cégbe, és eléd tennék ezt a projektet a jelenlegi állapotában, elindítanád?
- A határidő kérdése. Mi az a konkrét, mérhető eredmény és dátum, aminek a hiányában lezárod? Ha nem tudsz ilyet mondani, akkor nincs döntésed, csak reményed.
- Az alternatíva kérdése. Mire költened azt a pénzt és időt, ha holnap lezárnád? Ha erre nincs válaszod, akkor nem a projekt tart, hanem az ötlethiány.
A lezárás nem kudarc
A szervezetekben, ahol biztonságos lezárni egy projektet, több új is indul. Ahol a lezárás személyes kudarc, ott mindenki végigviszi, amit elkezdett, és senki nem kezd bele semmi kockázatosba.
Ha vezető vagy, ez nem csak a te döntésed. Az is üzenet, ahogy a csapatod látja, mi történik azzal, aki bevállalja, hogy valami nem jött össze.